Az előző bejegyzés után azthiszem még ma kell írnom vmi kellemesebbet is. Kíváncsi vagyok mit felelne az emberek többsége, ha megkérdeznék tőlük, hogy Hé ember mik voltak a legszebb pillanataid. Nyilván legtöbben azt mondanák, hogy a szülinapi zsúrjaik, a szép bizonyítványok, a kolesz évek, az első munkahely, az első fizetés és az életükben elkövetett hatalmas bulizások. Nyilván szépek, de mindezeknek fakó fényük van és az évek alatt elhalványul, elvesztik értéküket. Nekem eddig ami ezekből megvolt, mind múló pillanat csupán. És akkor jöhet a kérdés, hogy na és nekem mik voltak életem legszebb pillanatai? Nem igazán kell sokat gondolkodni rájöttem. Egyértelműen az összes ilyen Hozzá kapcsolódik. Állni a buszmegállóban és meglátni a világ leggyönyörűbb lányát, a teszkóban rájönni, hogy nekem ő kell, mikor először visszaírt, rájönni, hogy mennyit tud beszélni és hallgatni őt, vele ülni egy padon, egy vita utáni első csók, a második tali, az őserdő, mikor először az ölembe ült, mikor előszörhozzámbújt, mikor végre felvállaltuk egymást, mikor először eljött hozzám, mikor egymással feküdtünk és csak elvoltunk, mikor hozzámbújt és elaludt, mikor 1 hónaposak és mikor sok hónaposak lettünk, mikor rájöttem rá mindig számíthatok, mikor megígérte örökké együtt leszünk, mikor először nálam aludt, mikor először mellettem ébredt, mikor boldogok vagyunk együtt, mikor rám szól hogy ne csikizzem, minden ölelés, minden csók, minden szó, minden hang, minden érintés Tőle.
Tőlem bárki kérdi, ezek életem legszebb pillanatai, és ezek örökké bennem élnek, és remélem örökké csak bővülnek, remélem soha nem kell nélküle élnem, remélem örökké boldogok leszünk, remélem örökké szeret. Mert én nagyon szeretem, minden nap jobban azaz igazság. És hogy bánom-e? Soha. Egy dolgot bánok csak igazán.. Hogy eddig nem voltam vele. Hogy eddig nem éreztem, nem ismerhettem az igaz szerelmet. Nagyon szeretem ez az igazság..:) Örökké. Bújj hozzám kérlek Ciccuu
