Mostanában rájövök, hogy tényleg nehéz hiúnak lenni. Ugyanis az ember egyre többet akar, viszont rosszabb esetben, mint nálam is, ezt a környezetük egyre inkább nem fogadja el, szinte elutasítóvá válik azzal a kinézettel szemben amin annyit dolgoztam, hogy kb ki is fáradtam bele xD

Merthát mostanában megyek valahova és oda mondjuk délben indulok, akkor felkelek reggel 8-kor hogy teljesen megfeleljek magamnak. Kikelek az ágyból megcélzom a fürdőszobát és neki állok a dolgoknak. Zuhanyzok, fogat mosok, arcot mosok, dezodorálok, borotválkozom arcon és ahol szükséges, szemöldököt szedek, aztán hajat mosok, majd jön a neheze a tupír és a smink. Elkezdek vele bajlódni, mert persze sohasem sikerül tökéletesre elsőre, néha a végén sem, és amikor kész lettem teljesen előjövök végre a fürdőszobából olyan fél 12kor. Ekkor általában meglát valakim és elborzad, majd különböző jelzőket akaszt rám, mint vásári majom és hasonlók, én ezen mosolygok egyet majd elindulok abba a társaságba ahol ezt elfogadják. Persze amíg elérek oda kb 100 ember bámul rám ritka hülye fejjel, mint akik valami baljós világvége előtti előjelet látnak. Aztán ha valahova betévedek, mondjuk boltba, rögtön jönnek a hülye kérdések, és akkor próbálom az embereket minél előbb lerázni. Én mondom szörnyű ez a világ. Miért nem bírják elfogadni ha valaki olyan amilyen? Én sem szólok be az öltönyös fasziknak. Na mind1, én akkoris így érzem jól magam és ez ellen nem tudnak mit tenni. De igazán nehéz ma hiúnak lenni azthiszem xD

Sziasztok!