Ma reggel már sikerült délben felkelnem, huh az időzónák :D Miután letámolyogtam a szobámból észleltem, hogy ismét csak nővérem van itthon, szóval köszöntem neki, majd elvonultam a másik szobába és szokás szerint bekapcsoltam a gépet. A 0 mail, 0 történéses átlag után felmentem msn-re, de nem nagyon történt ott sem semmi. Valamiért mostanság senkit sem érdeklek, pang az élet. Ez így ment vagy fél 2-ig amikoris úgy döntöttem, hogy ebédeljünk, mert éhes vagyok, szóval melegítettem egy tányér csirke perkeltet és elkezdtem enni, méghozzá barackbefőttel, miután belaktam még legyűrtem egy cigarettát, majd jöhettem be mosogatni, merthogy mindjárt jönnek a szülők és nem akarok balhét. Úgy 4 körül meg is érkeztek a drágák. Apu szokásosan hiperaktív és rettentő hálás a sörért amit behűtöttem neki, anyu meg el van magával. De ezt már megszokhattam. Ezután apu elkezdett nyösztetni mindenkit, hogy menjünk ki vele az udvarra sörözni, igazságszerint nem akartam, de mégis kimentem, mert tudom milyen rossz egyedül lenni. Ahogy kiértem ránéztem az asztalra és láttam egy tehéntőgy krémet, amit eléggé furcsáltam minthogy, ha jól informált vagyok, akkor nekünk nincsenek teheneink, mikor előjött apu a pincéből a sörével, elmagyarázta, hogy a munkatársának kell és szerinte a lábára, mint kiderült igaza volt, mert a fickó ezzel hűti a lábait a napi 30 km-től a végtelenségig terjedő bijiglizései után, hogy mik vannak a világon. Aztán leültünk, kijött a nővérem is és elkezdődött az öljünk Zsoltit a témáinkkal horror. Apu először felvetette, hogy miért nincs még mindig barátnő, és miért nem fogok már ki valami tisztességes lányt. Megmondtam, hogy hagyjon lógva ami persze rettentő sértő volt neki, de felfogta, hogy ez nem az ő dolga. Aztán szóba jött, hogy tán unatkozom itthon, amire a feleletem az volt, hogy igen, hiszen semmi nincsen sehol. És innentől meredek lett a téma, összefogott a család két nagydumása. Hogy mivan azokkal akik végig itt élnek, és biztos lenézem őket és parasztnak gondolom az egész társaságot, és milyen nagyképű lettem, meg ez, meg az. Erre felálltam, közöltem, hogy most nekem ehhez se gyomrom, se kedvem, mert ebből semmi sem igaz, amit mondanak, és bejöttem. Reménykedtem, hogy nyugalom lesz, de természetesen mindenki követett és anyu is csatlakozott. Ekkor eldöntöttem, hogy leülök velük most tényleg beszélni, mert másképp úgysem szabadulok. El is kezdtük és kb tavaly augusztus óta először beszéltünk többet 2 percnél folyamatosan. De valahogy nem bírtam rájuk odafigyelni. Végig azt hajtották, hogy ha ezt az életmódot folytatom, akkor kifogok égni, és eddig a családban példátlanul korán fogok kimúlni, mert amit én csinálok az rossz, az nem normális, és hosszútávon nem lehet űzni, mert a pia, a dohányzás, a nők és a rossz társaság a halálba kerget, legyek tisztességes. Ismét elegem lett és mondtam, hogy inkább megyek sétálni, amire anyám benyögte, hogy már megint dohányozni, friss levegőt szívni mi, már teljesen kikészített, de egy én dolgom beszólással elintéztem és kivonultam a nappaliból, hogy felmenjek, az én szobámba átöltözni. Mikor beléptem az ajtón és elém tárult a szobám állapota elcsodálkoztam. Pontosan olyan káosz volt mint az elmémben manapság. A földön több napos szennyes és törölköző hegyek, amiket előző napokban használtam el, továbbá a gitárom, pengetők, fülhallgatók, torzítópedálok és még millió dolog, de lépjünk máshova is, az asztalon szeméthalom és ételmaradékok, melyek esetenként több hetesek és 4-5 pohár, az íróasztalom pedig említést sem érdemel. Nem tetszett a látvány, rendet akartam tenni, de ezzel is csak annyi sikerrel jártam, mint a belső káoszom rendezésével, semmivel. Végülis átvettem egy nadrágot, felkaptam három törölközőt és levittem a fürdőbe. Gondoltam könnyítek magamon, ha már ott vagyok, de természetesen anyám rámtört, faszkivan. Miután ez a sokk megvolt, tükörbe néztem és jött a következő, mely szerint szörnyen nézek ki. Bár reggel a hajamat rendbe tettem, de szőrös voltam mint egy wuki. Miközben ezen segítettem, apám is bejött egy kicsit zargatni, majd felment a másik fürdőszobába, aztán ha jól hallottam hozzám tért be gitározni. Ekkor mindennel kész voltam csak a kendőmet nem találtam, ismét idegroham, de elmondták hol van, felkötöttem, anyám szólt egy-két rossz szót, majd távoztam. Természetesen Hardcore superstart hallgattam. Mostanában ez az egyetlen zene amit hosszútávon képes vagyok elhallgatni és megnyugtat. Rágyújtottam és sétáltam, azt sem tudtam hova, csak egy kicsit el. Végül a focipálya melletti betonszínpadon kötöttem ki. Amiről eszembe jutott hogy ismét nagyon szeretnék zenélni, dehátt nincs kivel, ez van. Újból rágyújtottam, bár kb 2 perce dobtam el a cigit, én sem tudtam miért, talán mert csak jól esett. Ismét magányosan éreztem magam, mint mostanság egyre többször, ezért megpróbáltam felhívni valakit hogy jöjjön ki, természetesen mindenkinél kudarccal jártam. Egyik nem ér rá, másiknak nincs bekapcsolva a mobilja, harmadik meg csak szimplán nem veszi fel. Egyszer véletlenül elkezdtem Sámpit csörgetni, mert pont valaki fölött van és elnyomtam, de időben észrevettem és kinyomtam, de később visszahívott és olyan jó volt hallani a hangját...Szóval teljesen letörve elindultam haza, és összefutottam Arnival, megkérdeztem, hogy jön-e valahova, de természetesen nem ért rá, szóval folytattam az utat haza és találkoztam aznap a második emberrel, aki szerintem a faluseggfeje, most is beszólt valamit, de nem értettem a zenétől és végülis le is szartam magasról. És akkor végre hazaértem. Apu a ház falát vizslatta, majd megállapította, hogy valamit kezdeni kéne a bogarakkal. Én mondtam, hogy telepítsünk be imádkozó sáskákat és elmeséltem neki, hogy tegnap, hogyan zabálta ez a vérszomjas ragadozó a bogarakat és a lepkéket, mosolygott egyet, aztán ment bogárölőt keverni, én meg besurrantam közben és leültem a géphez. Beszélgettem 1-2 emberrel, megvacsoráztam, aztán igazságtalan módon nekem kellett először menni fürödni, holott nemis én jöttem volna, de megmondtam hogy ezért cserébe októberig lógva hagynak az életmódommal és a kibebaszott kémia könyvvel, mondtak rá valamit, de nem figyeltem, hanem mentem fürdeni. Miután ez megvolt visszaültem, de kb fél óra múltán mindenki elment és ismét egyedül voltam, szóval átmentem a többiekhez, hogy lássák, hogy én biza szocializálódom néha. Szóbakerült, hogy jövőre szeretnék dolgozni nyáron, de megállapították, hogy nem bírnám és nevettek egyet. Szarul esett. Aztán feljöttem ide először elestem majdnem a székben, mert apám áthelyezte, viszont a lámpám ki van égve, ezért semmit sem látok, de ezzal sem törődtem eddig, de szerintem ezután sem. Jeleztem apámnak, hogy köszi a remek szoba átalakítást, de nem kellett volna, aztán végleg feljöttem és most itt ülök és megírtam ezt a beszámolót, ami szerintem senkit sem érdekel :D Na de abba is fejezem...
Sziasztok! Good nite!
